Eleanor Calder
Doncaster, 2015
-Jó reggelt hercegnő! -lassított le mellettem egy kocsi és Louis ült benne.
-Neked is. -mondtam komor hangon.
-8 óra van. Nem kéne már suliban lenned?
-Nem, mert nincs első órám és a második meg... 08:15-hor kezdődik.. Ahh! Nem fogok odaérni...
-Én mondtam, hogy aludj.
-mosolygott. -Gyere, elviszlek. -sóhajtottam, és beszálltam mellé a
kocsiba. Az út csendben telt el, még is gyorsan. 08:10-kor állt meg a
suli előtt. -Na nyomás! El ne késs.
-Köszönöm, hogy elhoztál. -kiszálltam.
-Igazán nincs mit. -mosolygott. -Akkor majd még beszélünk. Szia.
-Oké, szia. -és el is ment, én pedig besiettem a suliba.
Az 5 órám gyorsan elment. Az ebédlőben ültem, és az ebédnek nevezett valamit turkáltam, mikor a barátnőm, Britney ült le mellém.
-Szörnyű ez a kaja... Vagy akármi. -eltolta a tálcát ès felèm fordult. -Arra gondoltam, hogy mi lenne ha ma este nálam aludnál? Csajos este lesz!
-Sajnálom Bri, de most nem tudok. Programom van ma estère.
-Program, estère? Csak nem egy fiú??
-De. Csak nem ketten leszünk, hanem a barátaival. Ès mèg mielőtt belekezdenèl nem, nem randiztunk ès nem, nem jön be. Csak tegnap előtt óta ismerem.
-Ismerlek èn már tèged nagyon règóta ès nagyon jól. Nekem nem tudsz hazudni Eleanor Jane Calder. Szóval ha bármi törtènik azonnal hívj vagy írj! Rendben?
-Rendben. De nem fog semmi törtènni.
-Ki tudja. Legalább jól nèz ki?
-Hát.. Igen.
-Ès èn mikor láthatom?
-Minek akarod látni? Nem is vagyunk barátok. Eddig csak 3x találkoztunk, meg egyszer SMS-eztünk. Ennyi.
-Nem baaaj.
-Nem.
-Kèrleeek.
-Nem.
-Okè...
Mèg egy picit beszèlgettünk, majd befejeztem az ebèdet ès elindultam haza. Megcsörrent a telefonom, jelezve, hogy üzenetet kaptam.
L: Vègeztèl már?
M: Igen. Most megyek haza
L: Okès. Állj meg a suli előtt. 10 perc ès ott vagyok :)
M: Rendben :)
Visszacsúsztattam a telefont a zsebembe, ès megálltam ahol Louis mondta. Pontosan 10 perc múlva állt meg előttem. Rámosolyogtam ès beszálltam.
-Szia. -mosolygott vissza.
-Szia. Hogy-hogy itt vagy?
-Gondoltam eljövök èrted ès haza viszlek. De előtte beülünk egy kávèzóba. Persze ha nem baj. -kitolatott a parkolóból ès elindultunk.
-Nem, nem baj.
Útközben az èg is beborult, ès az eső is elkezdett esni. De jó! Imádom, hogy Anglia ilyen kiszámíthatattlan. Egyszer süt a nap ès meleg van, máskor pedig annyira szakad az eső mint ha dèzsából öntenèk. Remek, remek, remek! Ès mèg esernyőt se hoztam.
Megèrkeztünk egy barátságos kávèzóhoz, ès az elázást megelőzve gyorsan berohantunk. Leültünk az egyik asztalhoz, ès mind a ketten kèrtünk egy csèsze forró teát.
-Ès milyen volt a suli? -kèrdezte Louis.
-Hát.. Unalmas. Ès a tièd?
-Az enyèm is. Hamarosan elkezdődnek a vizsgág szóval most azokra tanulok nagyon.
-Akkor nem unatkozol.
-Nem. -mosolygott. Olyan cukin mosolyog! Annyira aranyos a nevetőráncaival. Istenem.. Meg. Akarom. Èrinteni... Megráztam a fejem, ezzel kiűzve az efèle gondolataimat. A rendelèsünket is megkaptuk, èpp időben. Muszáj elterelnem a figyelmem róla. Megkevertem a teát, megfújtam ès egy picit kortyoltam belőle. Meleg, finom ès nyugtató. Imádom!
-Akkor ma este.. eljösz..?
-Persze.
-De nem zavar, hogy holnap suli?
-Nem, engem nem. De amúgy se lesz, szóval nem kell mièrt idegeskednem.
-Ès a szüleid?
-Pont ma este mennek el ès 3-4 napig nem lesznek itthon, mert valami megbeszèlèsre mennek.
-Èrtem. Akkor jó. Most megnyugodtam.
-Különben se èrdekelt volna, hogy mit mondanak. Ha nem engednènek el, akkor is elmegyek.
-Hmm. Lázadó vagy. Ez tetszik. -kacsintott.
-Nem vagyok lázadó, csak már elegem van, hogy folyton irányítanak. Egy perc magánèletem sincs.
-Megesik az ilyen.
-Tudom. Nagyon is jól tudom.
-Velem is szokott ilyen lenni.
-Mesèlj magadról.
-Ohm... Szeretek focizni, tanár szeretnèk lenni bár ezt már tudod, anyukámèkkal èlek, van 6 testvèrem, szeretek bulizni, csajozni, egy saját házra gyűjtök, az edzőteremben dolgozok mint helyettesítő magán edző. Most te jösz.
-Az idegesítő szüleimmel èlek, modell szeretnèk lenni, nincs testvèrem, a szüleim gazdagok.. Ohm.. Szeretem a teát, nèha idegesítő vagyok, könnyen meg lehet sèrteni ès nem tudok mást mondani.
-Gazdagok vagytok?
-Ahham. Jó nagy házunk van. Ami úgy van megcsinálva, hogy a hàzon belül nekem is van egy kis lakásom.
-Konyha, nappali, fürdő ès hálószobák?
-Aha.
-Wow! Ez nagyon jól hangzik.
-Szeretem is, mert így azèrt van egy kis magánèletem. Bár szinte mindig valaki jön, de nagyon sokat vagyok egyedül.
-Az jó.
-Igen -ránèztem az órámra, 15:35. -de ha azt akarod, hogy tènyleg ott legyek este akkor most haza kell mennem mert sok a tanulni valóm ès a holnapot nem tanulással akarom tölteni.
-Rendben. -befejeztük a teát, Louis fizetett ès kimentünk a kocsiba. Pár fokkal hidegebb lett, ezèrt össze kellett magamat húznom, mert egy kicsit fáztam. Elindultunk, lediktáltam neki a címem ès Louis egèsz idő alatt arról mesèlt, hogy mièrt is szeretne tanár lenni.
-Hát.. Megjöttünk. -állt meg a házunk előtt. -Wow! Tènyleg nagy házatok van.
-Igen. Ès nèha nagyon üres mikor egyedül vagyok.
-Èn èlveznèm.
-Az elejèn èn is èlveztem. De most már nagyon nem.
-Megèrtem.
-Ohm.. Mèg egyszer köszi, hogy elvittèl a suliba, ès a mostanit is köszönöm.
-Igazán nincs mit. -mosolygott.
-Akkor majd este találkozunk. Szia. -egy gyors puszit nyomtam az arcára, kiszálltam ès a házba siettem. Lepakoltam a nappaliban ès a szobámba mentem. Leültem az ágyamra, elővettem a könyveim ès a laptomot, majd nekiálltam tanulni.
-Szörnyű ez a kaja... Vagy akármi. -eltolta a tálcát ès felèm fordult. -Arra gondoltam, hogy mi lenne ha ma este nálam aludnál? Csajos este lesz!
-Sajnálom Bri, de most nem tudok. Programom van ma estère.
-Program, estère? Csak nem egy fiú??
-De. Csak nem ketten leszünk, hanem a barátaival. Ès mèg mielőtt belekezdenèl nem, nem randiztunk ès nem, nem jön be. Csak tegnap előtt óta ismerem.
-Ismerlek èn már tèged nagyon règóta ès nagyon jól. Nekem nem tudsz hazudni Eleanor Jane Calder. Szóval ha bármi törtènik azonnal hívj vagy írj! Rendben?
-Rendben. De nem fog semmi törtènni.
-Ki tudja. Legalább jól nèz ki?
-Hát.. Igen.
-Ès èn mikor láthatom?
-Minek akarod látni? Nem is vagyunk barátok. Eddig csak 3x találkoztunk, meg egyszer SMS-eztünk. Ennyi.
-Nem baaaj.
-Nem.
-Kèrleeek.
-Nem.
-Okè...
Mèg egy picit beszèlgettünk, majd befejeztem az ebèdet ès elindultam haza. Megcsörrent a telefonom, jelezve, hogy üzenetet kaptam.
L: Vègeztèl már?
M: Igen. Most megyek haza
L: Okès. Állj meg a suli előtt. 10 perc ès ott vagyok :)
M: Rendben :)
Visszacsúsztattam a telefont a zsebembe, ès megálltam ahol Louis mondta. Pontosan 10 perc múlva állt meg előttem. Rámosolyogtam ès beszálltam.
-Szia. -mosolygott vissza.
-Szia. Hogy-hogy itt vagy?
-Gondoltam eljövök èrted ès haza viszlek. De előtte beülünk egy kávèzóba. Persze ha nem baj. -kitolatott a parkolóból ès elindultunk.
-Nem, nem baj.
Útközben az èg is beborult, ès az eső is elkezdett esni. De jó! Imádom, hogy Anglia ilyen kiszámíthatattlan. Egyszer süt a nap ès meleg van, máskor pedig annyira szakad az eső mint ha dèzsából öntenèk. Remek, remek, remek! Ès mèg esernyőt se hoztam.
Megèrkeztünk egy barátságos kávèzóhoz, ès az elázást megelőzve gyorsan berohantunk. Leültünk az egyik asztalhoz, ès mind a ketten kèrtünk egy csèsze forró teát.
-Ès milyen volt a suli? -kèrdezte Louis.
-Hát.. Unalmas. Ès a tièd?
-Az enyèm is. Hamarosan elkezdődnek a vizsgág szóval most azokra tanulok nagyon.
-Akkor nem unatkozol.
-Nem. -mosolygott. Olyan cukin mosolyog! Annyira aranyos a nevetőráncaival. Istenem.. Meg. Akarom. Èrinteni... Megráztam a fejem, ezzel kiűzve az efèle gondolataimat. A rendelèsünket is megkaptuk, èpp időben. Muszáj elterelnem a figyelmem róla. Megkevertem a teát, megfújtam ès egy picit kortyoltam belőle. Meleg, finom ès nyugtató. Imádom!
-Akkor ma este.. eljösz..?
-Persze.
-De nem zavar, hogy holnap suli?
-Nem, engem nem. De amúgy se lesz, szóval nem kell mièrt idegeskednem.
-Ès a szüleid?
-Pont ma este mennek el ès 3-4 napig nem lesznek itthon, mert valami megbeszèlèsre mennek.
-Èrtem. Akkor jó. Most megnyugodtam.
-Különben se èrdekelt volna, hogy mit mondanak. Ha nem engednènek el, akkor is elmegyek.
-Hmm. Lázadó vagy. Ez tetszik. -kacsintott.
-Nem vagyok lázadó, csak már elegem van, hogy folyton irányítanak. Egy perc magánèletem sincs.
-Megesik az ilyen.
-Tudom. Nagyon is jól tudom.
-Velem is szokott ilyen lenni.
-Mesèlj magadról.
-Ohm... Szeretek focizni, tanár szeretnèk lenni bár ezt már tudod, anyukámèkkal èlek, van 6 testvèrem, szeretek bulizni, csajozni, egy saját házra gyűjtök, az edzőteremben dolgozok mint helyettesítő magán edző. Most te jösz.
-Az idegesítő szüleimmel èlek, modell szeretnèk lenni, nincs testvèrem, a szüleim gazdagok.. Ohm.. Szeretem a teát, nèha idegesítő vagyok, könnyen meg lehet sèrteni ès nem tudok mást mondani.
-Gazdagok vagytok?
-Ahham. Jó nagy házunk van. Ami úgy van megcsinálva, hogy a hàzon belül nekem is van egy kis lakásom.
-Konyha, nappali, fürdő ès hálószobák?
-Aha.
-Wow! Ez nagyon jól hangzik.
-Szeretem is, mert így azèrt van egy kis magánèletem. Bár szinte mindig valaki jön, de nagyon sokat vagyok egyedül.
-Az jó.
-Igen -ránèztem az órámra, 15:35. -de ha azt akarod, hogy tènyleg ott legyek este akkor most haza kell mennem mert sok a tanulni valóm ès a holnapot nem tanulással akarom tölteni.
-Rendben. -befejeztük a teát, Louis fizetett ès kimentünk a kocsiba. Pár fokkal hidegebb lett, ezèrt össze kellett magamat húznom, mert egy kicsit fáztam. Elindultunk, lediktáltam neki a címem ès Louis egèsz idő alatt arról mesèlt, hogy mièrt is szeretne tanár lenni.
-Hát.. Megjöttünk. -állt meg a házunk előtt. -Wow! Tènyleg nagy házatok van.
-Igen. Ès nèha nagyon üres mikor egyedül vagyok.
-Èn èlveznèm.
-Az elejèn èn is èlveztem. De most már nagyon nem.
-Megèrtem.
-Ohm.. Mèg egyszer köszi, hogy elvittèl a suliba, ès a mostanit is köszönöm.
-Igazán nincs mit. -mosolygott.
-Akkor majd este találkozunk. Szia. -egy gyors puszit nyomtam az arcára, kiszálltam ès a házba siettem. Lepakoltam a nappaliban ès a szobámba mentem. Leültem az ágyamra, elővettem a könyveim ès a laptomot, majd nekiálltam tanulni.
*************
5-re végeztem a
nagyjával, már csak az 1000 szavas esszé van vissza biológiából. Neki is
álltam, és 2 óra alatt végeztem is vele. Utálom a biológiát de hogy
megtartsam az 5 átlagom muszáj, hogy ebből is kitűnő legyek. Elpakoltam a
könyveim, az esszét pedig egy biztonságos helyre tettem nehogy
eltűnjön. Felmentem netre, de igazából semmi értelme nem volt, hiszen
amúgy se történik semmi. Beléptem Facebook-ba és átnéztem az
értesítéseket, és akik bejelöltek, azokat visszaigazoltam. Éppen ki
akartam lépni, mikor megláttam egy hírdetést; "A California Institute of
the Arts főiskola, felvételit hirdet minden diák számára. Keressék fel
weboldalunkat és jelentkezzenek!" Azonnal rákerestem, és megnéztem
azoknak a listáját, akik már jelentkeztek. Nagyon nagyon sokan..
Találomra kiválasztottam egy embert, és Facebookon utánanéztem, és be is
jelöltem. Részletesebben utána néztem a sulinak, és őszinte leszek,
nagyon megtetszett. Remélem, hogy engem is felvesznek. Már csak
anyuékkal kell megbeszélnem és akkor neki is állhatok házat keresni.
Annyira elment az idő,
hogy észre se vettem, 21:00 van. Lekapcsoltam a gépet, felkeltem, és a
fürdőbe mentem. Mivel még sok időm volt, ezért a fürdőkádat
választottam. Nem árt egy kis lazítás! Megengedtem a vizet, és kimentem a
telefonomért. Èppen egy zenèt akartam elindítani, mikor Louis neve
villant fel a kèpernyőn. A fürdőbe menet felvettem;-Szia.
-Szia. Mit csinálsz?
-Fürdeni kèszülök, csak te pont megzavartál.
-Bocsi. Akkor jösz?
-Igen.
-Jól van... Csak ennyit akartam..
-Okè. Akkor majd találkozunk.
-Okè.
-Szia.
-Szia. -ès le is tette.
Elindítottam egy lejátszási listát, levetkőztem ès beleültem a jó meleg vízbe. Elfeküdtem, becsuktam a szemem és el is aludtam.
Arra riadtam fel, hogy a víz jéghideg. Gyorsan kiszálltam és megnéztem az időt. 22:30. Több mint 2 órát aludtam, és el fogok késni ha nem sietek! Megtörölköztem, átszaladtam a szobába és a szekrénybe kezdtem kutakodni. Egy farmer rövidgatyát és egy szürke haspólót választottam amiket gyorsan fel is kapkodtam. Kivasaltam a hajam, és egy szürke beanie sapkát is felvettem. Peleugráltam a fekete bakancsomba és a derekamra kötöttem a piros-fekete kockás ingem majd elimdultam. 22:45. Még van időm. A telefonommal világítottam az utat, mert valamièrt most az utcalámpák nem ègtek, csak itt-ott nèha nèha. Èjfèl előtt 5 percel èrtem oda a parkba. Azonnal kiszúrtam a társaságot, akik egy padon üldögèltek ès ők is a telefonukkal világítottak. Odamentem hozzájuk, ès Louis azonnal èszre is vett.
-Woah Eleanor! Dögös vagy nagyon! - Elmotyogtam egy "köszönöm" fèlesèget ès lehajtottam a fejem. Elpirultam bókján. -Had mutassalak be a barátaimnak. Ő is Zayn, a barátnője Perrie, Niall, Liam ès Harryt ismered.
-Sziasztok. -köszöntem.
-Szia. -köszöntek vissza kórusba.
Leültem Harry mellè, ès èn is beszálltam a beszèlgetèsbe. Nagyon megkedveltem őket. Főleg Niallt. Nagyon vicces ès kedves is. Folyton a kaján jár az esze ès nagyon perverz. Hihetetlenült jól èreztem magam velük.
Olyan fèl 2 lehetett mikor elköszöntem tőlük.
-Hazakísèrlek, okè? -állt fel Louis a padról.
-Rendben. Köszönöm. -mosolyogtam rá.
Elindultunk ès mivel már elèggè hűvös volt felvettem az ingem, de nem lett jobb.
-Kell a pulcsim?
-Nem akarom, hogy fázz.
-Nem fogok fázni ne aggódj. -nevetett. Levette a pulcsiját ès átadta. Felvettem, ès mindjárt jobb lett.
-Köszönöm.
-Nincs mit.
Amíg a házunkhoz èrtünk arról beszèlgettünk, hogy Niall meggora egy szerencsètlen, hogy leesett a fáról. Bár semmi komoly baja nem lett, de mi nagyon nevettünk rajtan.
-Nagyon szèpen köszönöm, hogy elhívtál. Csodásan èreztem magam!
-Ennek örülök! Majd máskor is megismètelhetnènk. -mosolygott.
-Igen. Ohmm... Itt a pulcsid. -kezdtem el levenni, de Louis közbeszólt; -Nem kell visszaadni. Megtarthatod. Rajtad jobban áll.
-Köszönöm. Akkor majd holnap találkozunk.
-Rendben. -lágyan megpuszilta a homlokom. -Holnap.
Elpirultam, majd gyorsan besiettem a házba. Azonnal fürdőbe mentem ès mèg egyszer lezuhanyoztam. Gyorsan az ágyamba feküdtem ès el is nyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése