Eleanor Calder
Doncaster, 2015
-Harry... -szóltam bele a telefonba kètsègbeesetten.
-Mi az drága? Mi a baj?
-Nem tudok mit felvenni.
-Ruhát. Azt ajánlom, hogy ruhát vegyèl fel. -hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.
-Jaj de vicces vagy! Hahahaha.
-Különben is minek gondolod túl? Csak egy egyszerű találkozó. Nadràg, póló ès kèsz.
-Igazad van... -elővettem egy fehèr ujjatlant ès egy barna cicanacit. Mèg pár szót beszèltünk, majd elköszöntünk egymástól ès letettük. Elmentem lezuhanyozni, felöltöztem, a hajamat csak megfèsültem, felkentem egy pici szempillaspirált. Belebújtam a fekete szandimba, ès elindultam a parkba. 11:30. Jól van akkor nem vagyok kèsèsben, ès kènyelmesen odaèrek, igaz mèg idő előtt, de nem baj. Minèl előbb legyünk túl rajta.. Fèlúton megálltam egy kávèzóban, ès megreggeliztem. Az egyik barátnőmmel beszèlgettem, mikor a faliórára nèztem. Annyira elment az idő, hogy èszre se vettem 11:55 van. Jèzusom! 5 perc alatt nem èrek oda! Maximum 7-8 perc kell ahhoz, hogy odaèrjek. Befejeztem a csevegèst, ès gyors lèptekkel indultam meg a park felè. 11:57. Jesszus már 2 perc eltelt ès èn mèg sehol sem vagyok! Mèg gyorsabbra vettem a tempót, szinte már futottam. 11:59. Már látom a cèlt! Mosolyogva, a gyorstempót megtartva siettem. 12:00. Èèès ideèrteeem! Pontban 12-kor! Haha!
-Nálad pontosabb embert mèg soha nem láttam, Eleanor. -egy ismerős hang ütötte meg a fülemet. Èszrevètlenül körülnèztem, de sehol senki.. -Itt fent! -felnèztem, amerre a hang mondta, ès egy mosolygós arc nèzett vissza le rám.
-Ohh, Louis... Ohm.. Szia.
-Szia. -biccentett. -Gyere fel.
-A-a! Èn biztos, hogy nem megyek fel oda.
-Hát akkor èn megyek le. -elrugaszkodott a faágtól, ès kèt lábon èrt földet. Kicsit megijedtem, mert fèltem hogy összetöri magát.
-Gyünyörű vagy. -mosolygott ès egy puszit nyomott az arcomra. Ohh! Meglepődtem, de nagyon jó èrzès volt.
-Köszönöm. -motyogtam ès lehajtottam a fejem.
-Gyere menjünk sètálni. -megigazította a ruháját ès elindult a park belsejèbe. Utána siettem, ès csöndben sètáltunk egymás mellett.
-Ès hány èves vagy? -törte meg a csendet Louis.
-17. Hamarosan 18.
-Szóval mèg kiskorú. -kuncogott. Mi ebben a vicces? -Ès mèg szűz vagy? -Aucs!
-Igen. Nem mint ha ez rád tartozna, de igen.
-Hm. -csak ennyit mondott. -Ès nem akarod velem elveszíteni?
-Ohm.. Nem! -kitört belőle a nevetès.
-Biztos? -kacsinott rám. Jèzusom!
Megint nevetèsben tört ki. Ès ebben mi a vicces? -Kèsőn mentèl haza a buliból?
-Hát.. Ja. Mondhatni.
-De amúgy kerestèl ott? Gondolom nem a szüleid engedtek el.
-Harry rángatott el. Pedig semmi kedvem nem volt hozzá. Túl fáradt voltam a sok tanulás miatt.
-Ahh ne is mond... -sóhajtott fel.
-Te is tanulsz?
-Aha.
-Ès mit?
-Tanár szeretnèk lenni. Biológia ès tesitanár. Meg fociedző.
-Wow! Ez nagyszerű!
-Ès nem sokára lediplomázom.
-Biztos sikerülni fog.
-Remèlem. -a telefonjára nèzett. -Ohm.. Nekem mennem kell dolgozni.
-Ohm.. Okè.
-Megadod a számod?
-Persze. -elvettem tőle a telefont, beleírtam a számom, megcsörgettem magam ès elmentettem az ő számát is.
-Köszi. Akkor majd beszèlünk, hercegnő. -kacsintott ès el is sietett. Elindultam haza ès kerestem egy èttermet ahol megebèdeltem.
-Mi az drága? Mi a baj?
-Nem tudok mit felvenni.
-Ruhát. Azt ajánlom, hogy ruhát vegyèl fel. -hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.
-Jaj de vicces vagy! Hahahaha.
-Különben is minek gondolod túl? Csak egy egyszerű találkozó. Nadràg, póló ès kèsz.
-Igazad van... -elővettem egy fehèr ujjatlant ès egy barna cicanacit. Mèg pár szót beszèltünk, majd elköszöntünk egymástól ès letettük. Elmentem lezuhanyozni, felöltöztem, a hajamat csak megfèsültem, felkentem egy pici szempillaspirált. Belebújtam a fekete szandimba, ès elindultam a parkba. 11:30. Jól van akkor nem vagyok kèsèsben, ès kènyelmesen odaèrek, igaz mèg idő előtt, de nem baj. Minèl előbb legyünk túl rajta.. Fèlúton megálltam egy kávèzóban, ès megreggeliztem. Az egyik barátnőmmel beszèlgettem, mikor a faliórára nèztem. Annyira elment az idő, hogy èszre se vettem 11:55 van. Jèzusom! 5 perc alatt nem èrek oda! Maximum 7-8 perc kell ahhoz, hogy odaèrjek. Befejeztem a csevegèst, ès gyors lèptekkel indultam meg a park felè. 11:57. Jesszus már 2 perc eltelt ès èn mèg sehol sem vagyok! Mèg gyorsabbra vettem a tempót, szinte már futottam. 11:59. Már látom a cèlt! Mosolyogva, a gyorstempót megtartva siettem. 12:00. Èèès ideèrteeem! Pontban 12-kor! Haha!
-Nálad pontosabb embert mèg soha nem láttam, Eleanor. -egy ismerős hang ütötte meg a fülemet. Èszrevètlenül körülnèztem, de sehol senki.. -Itt fent! -felnèztem, amerre a hang mondta, ès egy mosolygós arc nèzett vissza le rám.
-Ohh, Louis... Ohm.. Szia.
-Szia. -biccentett. -Gyere fel.
-A-a! Èn biztos, hogy nem megyek fel oda.
-Hát akkor èn megyek le. -elrugaszkodott a faágtól, ès kèt lábon èrt földet. Kicsit megijedtem, mert fèltem hogy összetöri magát.
-Gyünyörű vagy. -mosolygott ès egy puszit nyomott az arcomra. Ohh! Meglepődtem, de nagyon jó èrzès volt.
-Köszönöm. -motyogtam ès lehajtottam a fejem.
-Gyere menjünk sètálni. -megigazította a ruháját ès elindult a park belsejèbe. Utána siettem, ès csöndben sètáltunk egymás mellett.
-Ès hány èves vagy? -törte meg a csendet Louis.
-17. Hamarosan 18.
-Szóval mèg kiskorú. -kuncogott. Mi ebben a vicces? -Ès mèg szűz vagy? -Aucs!
-Igen. Nem mint ha ez rád tartozna, de igen.
-Hm. -csak ennyit mondott. -Ès nem akarod velem elveszíteni?
-Ohm.. Nem! -kitört belőle a nevetès.
-Biztos? -kacsinott rám. Jèzusom!
Megint nevetèsben tört ki. Ès ebben mi a vicces? -Kèsőn mentèl haza a buliból?
-Hát.. Ja. Mondhatni.
-De amúgy kerestèl ott? Gondolom nem a szüleid engedtek el.
-Harry rángatott el. Pedig semmi kedvem nem volt hozzá. Túl fáradt voltam a sok tanulás miatt.
-Ahh ne is mond... -sóhajtott fel.
-Te is tanulsz?
-Aha.
-Ès mit?
-Tanár szeretnèk lenni. Biológia ès tesitanár. Meg fociedző.
-Wow! Ez nagyszerű!
-Ès nem sokára lediplomázom.
-Biztos sikerülni fog.
-Remèlem. -a telefonjára nèzett. -Ohm.. Nekem mennem kell dolgozni.
-Ohm.. Okè.
-Megadod a számod?
-Persze. -elvettem tőle a telefont, beleírtam a számom, megcsörgettem magam ès elmentettem az ő számát is.
-Köszi. Akkor majd beszèlünk, hercegnő. -kacsintott ès el is sietett. Elindultam haza ès kerestem egy èttermet ahol megebèdeltem.
**este**
A laptopom előtt ültem, mikor Louis neve villant fel a telefonom kèpernyőjèn. Egy üzenetet küldött; ((L: Louis; M: Me/Eleanor))L: Mèg nem alszol, hercegnő?
M: Nem. Nem tudok
L: Holnap suli
M: Ès? Anyuèk nincsenek itthon szóval addig maradok fent ameddig csak akarok
L: Átmenjek? ;)
M: Nem kell köszi :)
L: Hol laksz? Leírod?
M: Nem
L: Mièrt?
M: Mert nem
L: Inkább aludj
M: Nem :p
L: Átmegyek ès segítek elaludni
M: De nem tudod hogy hol lakok
L: Majd megkèrdezem Harrytől
Ès az a hülye mèg el is mondaná neki..
M: Jó okè. Megyek aludni
L: Holnap bandázunk egyet a parkban. Nem akarsz te is jönni?
M: De, persze. Mikor?
L: Èjfèlkor.
M: Ott leszek
Lekapcsoltam a laptopot, ès lefeküdtem. Nem is volt olyan rossz a találkozó.. Sőt.. Jól èreztem magam. Igaz, nem beszèlgettünk olyan sokat, de mègis.. A közelèben olyan.. Feldobott vagyok. Furcsán hangzik, mert mèg csak tegnap óta ismerem, de ezt èrzem. Már várom a holnapot. Ès a barátaira is kíváncsi vagyok. Remèlem, nem egy csapat drogos ès piád srác lesz az. Köszönöm, de belőlük nem kèrek. Bàr szerintem ő nem olyan, hogy ilyenekkel barátkozzon. Vagy is remèlem. Nagyon nagyon remèlem.. Álítottam be èbresztőt majd pár percig forgolódtam, ès vegül sikeresen elaludtam, ami már nagyon rámfèrt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése