2015. október 9., péntek

1. Rész

Eleanor Calder

Doncaster, 2015
 
Hangos dörömbölèsre èbredek fel. Ki unatkozik ennyire, hogy az ajtómat próbálja kiütni a helyèről? Megnèzem a telefonomat, ès nem lepődök meg azon amit látok. 5 SMS ès 10 nem fogadott hívás Harrytől.
-Eleanor! Nyisd ki ezt a kurva ajtót! Már vagy 20 perce itt álldogálok! -hallom meg göndörke mèrges hangját. Lassan kikeltem az ágyból, az ajtóhoz mentem ès kinyitottam.
-Mi a fene bajod van màr megint? Csak aludni akartam egyet! Már azt se lehet? -nyitottam ki jobban az ajtót ès a nappaliba mentem. Harry utánam jött ès lehuppant a fotelba. -Oda èn akartam ülni, de ne zavarjon.
-Nem, nem zavar. -feltette lábát a dohányzóasztalra, èn pedig a kanapèra ültem.
-Na mi van? Minek jöttèl? Tudod mennyi az idő? Ilyenkor egy normális ember règ alszik!
-Aucs!... Ez fájt. -tette mellkasára a kezèt, ès sèrtődött kèpet vágot, majd elnevette magát. -Bulizni akarok.
-Jèzusom Harry! Ezèrt èbresztettèl fel?
-Igen mert azt akarom hogy te is gyere.
-Megy a halál! -felálltam ès a konyhába mentem. Harry utánam szalad ès felült az asztalra.
-Mièrt? -lóbálta a lábát ès a sós kekszet ette amit az asztalon hagytam.
-1; az az èn sós kekszem, 2; azèrt nem mert fáradt vagyok, ès sokat tanultam, 3; hogy a fenèbe jutottál be?
-Van kulcsom? Mèg te adtad.
-Reggel figyelmeztess, hogy vegyem el tőled. -leültem az asztalhoz egy szendviccsel a kezemben amit idő közben sikerült megcsinálnom.
-Bár apudèkat majdnem felèbresztettem, mert vèletlen felborítottam egy vázát. -vigyorgott.
-Szerencsètlen. -motyogtam kèt falat között.
((Író: Eleanor szüleinek hatalmasnagy háza van, ès úgy alakították ki, hogy 2 az 1-ben. Vagyis Eleanornak is van egy saját kis lakása nappalival, + 2 hálószobával, fürdővel, konyhával. Csak egy folyosó+ajtó választja el a szüleitől))
-Na de akkor eljössz? -nèzett rám kiskutyaszemekkel.
-Igen. -sóhajtottam.
-Ezaz! -leugrott az asztalról ès egy nagy cuppanós puszit nyomott az arcomra. -Ugye tudod ha most nemet mondtál volna akkor addig itt könyörögnèk neked addig, amig igent nem mondasz?
-Igen, tudom. Ismerlek.
-Akkor most megyek ès választok neked ruhát.
-Ne, nem, NEM! Te nem! Az sose szokott jó lenni ha a te ruhádat veszem fel.
-Èn nem tudom miről beszèlsz. -mondta miközben a szobámba sètált. Megettem a szendvicsemet ès utána mentem. Kèt fekete ruha között vacilált.
-Fekete csipkès, ami egy kicsit átlátszó, vagy sima fekete koktèlruha?
-Minek ilyen kihívó ruha? Már megint kinek akarsz bemutatni? -fontam össze a karomat a mellkasom előtt.
-Egy règi jó barátomnak.
-A legutóbb is ezt mondtad. -ültem le az ágyra.
-Jó, de őt tènyleg nagyon règóta ismerem.
-Hány èves?
-22.
-Harry èn mèg csak 17 vagyok. Nem fogok egy nálam jóval idősebbel szóba álni.
-Ne aggódj. Ha durvulna a helyzet majd ès közbe lèpek.
-Rendben. -egyeztem bele majd felálltam ès átmentem a fürdőbe.
-De mèg mindig nem mondtad meg hogy melyik ruhát szeretnèd felvenni!
-A csipkèset. -becsuktam az ajtót ès levetkőztem. Gyorsan lezuhanyoztam, közben Harry behozta a ruhámat ès a többi cuccot, majd fogat mostam ès felvettem a ruhát. Hossza jóval combközèp fölött volt, itt-ott a csipkèk közötti hely egy kicsit átlátszot. Istenem de kikapnèk ha apa most ebben a ruhában meglátna! Gyorsan kivasaltam a hajam, felkentem egy egyszerű piros rúzst ès visszamentem a szobába. Harry az ágyamon feküdt ès telefonozott. Felnèzett rám ès felült.
-Wow! Milyen jól tudok ruhát választani!
-Haha.
-Na mehetünk?
-Igen. -felhúztam a fekete magassarkúm ès kimentem. Harry követett, majd a hátsó ajtót kisurrantunk, hogy apuèkat fel ne èbresszük.
Nem sètáltunk olyan sokat a szórakozó helyig, talán 3 utcát. A zenèt már messziről lehetett hallani. Itt-ott emberek potladoztak a járdán. Minèl közelebb èrtünk a cèlhoz, annál jobban növekedett a bulizás iránti vágyam. Mikor odaèrtünk Harry megfogta a kezem, ès nagynehezen átjutottunk a sok táncoló emberen a pulthoz.
-Hè Harry! -ütögette hátba az előbb említett nevet viselő fiút egy kócos, barna hajú, fèrfi..?
-Csá haver! -fogott vele kezet.
-Ki ez a gyönyörűsèg? -nèzett vègig rajtam.
-Louis bemutatom neked Eleanort. Eleanor ő az akit mondtam.
-Óóó. -mosolyodtam el. -Szia. Örülök, hogy megismerhetlek.
-Úgyszintèn. -kacsintott rám. -Gyertek üljetek le. Meghívlak titeket egy körre.
-Èn most nem iszok. De azèrt köszönöm.
-Hát jó. -mondta Louis, majd a pult felè fordult ès kèrt kèt pohár whiskeyt. -leültem közèjük ès a hajammal kezdtem játszani. Kiadták a kèt italt ès Louis felèm nyujtotta a poharát. -Biztos nem kèrsz?
-Csak egy picit. -elvettem tőle ès egyet belekortyoltam. Az alkohol marta a torkomat. Règ nem ittam. Louis kuncogva vette vissza a poharát ès egy húzásra ki is ürítette.
-Èn elmegyek táncolni.
-Jól van menjèl. -bólogatott Harry ès ő is kiitta poharának tartalmát.
A táncoló emberek közè furakodtam ès a zene ritmusára kezdtem táncolni. Pár perc múlva egy kezet èreztem meg a derekamon, ès szorosan magához húzott. Háttal voltam neki, ő pedig ahol csak tudott hozzám simult. Így táncoltunk 2 számon keresztül. Mikor már meguntam ezt a pozíciót, megfordultam ès Louis mosolygott le rám. A keze a derekamon pihent, majd lassan a fenekemre csúsztatta ès megmarkolta, ezzel egy nyögèst kiváltva belőlem.
-Nem folytattjuk nálam? -a fülemhez hajolt, lehellete parázskènt ègette a bőröm. Nem lepett meg. Sőt, számítottam rá.
-Bocsi, de nem. -mosolyogtam rá.
-M-mièrt? -nèzett rám döbbenten. Azt hiszi hogy nem lehet neki nemet mondani? Hát tèvedett.
-Mert nem. -vállat vontam ès a pulthoz sètáltam. Harry-t nem láttam, biztos elment csajozni. Kèrtem egy egyszerű, sima koktèlt ès azt iszogattam. 20 perc múlva Louis jelent meg mellettem, egy szőke lány kezèt fogta akiről mèg a hülye is meg tudta volna mondani, hogy már kicsit se szomjas.
-Èn elmentem. -kiabálta, hogy a hangos zenètől èn is meghalljam amit mond.
-Okè. -bólógattam. Mi a fenèèrt szól hogy elmegy? Hát menjen ha akar. Nem az èn dolgom.
-Figyu.. Ohm.. Arra gondoltam, hogy holnap találkozhatnánk..?
-Persze... -hogy nem!
-Király! Akkor.. huh.. A parkban, dèlben.
-Okè. -mosolyogtam.
Elköszöntünk egymástól, Louis elment azzal a csajjal, èn pedig a pultnál üldögèltem ès a koktèlomat iszogattam.
Talán hajnali 2 lehetett mikor elindultunk haza. Mèg 1-2 órát beszèlgettem Harryvel.
-Szóval akkor találkoztok mèg? -vette fel a cipőjèt.
-Igen. A parkban.
-Csak vigyázz vele. Ne siess el semmit.
-Ne aggódj. Nagy lány vagyok már. Ès hamarosan 18!
-Ja, több mint 1 hónap.
-Pontosan 34 nap.
-Biztos. -a kabátját is felvette ès elindult ki. Követtem, megöleltük egymást, mèg pár szót beszèltünk ès elment. Gyorsan lezuhanyoztam ès lefeküdtem aludni. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből a találkozásból...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése